Meditációról - Családi meditáció

A meditációról

A meditációt bárhol és bármikor lehet gyakorolni. Elhatározás kérdése. Ha megszületik bennünk a szándék, hogy szeretnénk megtanulni meditálni, az már önmagában siker. A rendszeres gyakorlással pedig eljuthatunk oda, hogy derűsebb és boldogabb emberekké válunk.

Mi az a tudatállapot?

A “tudatállapot” fogalmának megértéséhez talán egy hasonlattal közelebb tudunk kerülni. Képzeljünk el egy százemeletes felhőkarcolót. Az épület alján találhatók az alagsori lakások. Ezek a lakások sötétek, az ablakuk magasan van, és aki kinéz rajtuk, pont az utcán sétáló emberek lábát látja, esetleg a kutyák piszkát az ablaka előtt. Látja az aszfaltot, a füvet, de az eldobált szemét is mindig a szeme előtt lesz. Aki a földszinten lakik, látja mindezt, de látja már az embereket is, a kocsikat is. A kocsik zaja és a kipufogó bűz itt is rendkívül intenzív, de jó esetben láthatja a fákat is és az utca szintjét. Ahogy megyünk egyre feljebb, tágul a látkép és távolodik az utca zaja…

Egyensúly

Milyen érzés egyensúlyban lenni? Én akkor érzem magam egyensúlyban, amikor a felmerülő problémát viszonylag könnyedén meg tudom oldani, nem jelent túlzott megterhelést és nem ragadok bele. Jól érzem magam a bőrömben, és ebből a napi események nem tudnak kizökkenteni, vagy ha ki is zökkenek, hamar visszanyerem a jó érzésemet. Akkor tudok hosszabb ideig benne maradni ebben az állapotban, ha van elég energiám. Amint elkezdek lemerülni, borul az egyensúly és az apróbb dolgok is azonnal elefánt nagyságúra nőnek.

Mi az a mindfulness és mi köze a meditációhoz?

Az elmúlt években a “mindfulness” igen népszerűvé vált. Sok könyv jelent meg róla, ötvözik pszichoterápiás módszerekkel, tanítják – főleg külföldi – iskolákban. Halljuk innen-onnan, hogy “Légy a pillanatban!” “Figyelj oda a vajaskenyér ízére!” “Érezd a kávé illatát, mielőtt felhörpinted és tovább rohansz!” De mire is jó ez? A pszichoterápiás módszerek nagyon hasonlítanak a buddhista hagyományokból nyugatiasított elme tréning módszereire, hiszen mindkettő célja az önmegfigyelés és az önreflekszió tanítása: hogy kialakuljon az a belső megfigyelőnk, aki képes kívülről, tágabb nézőpontból is ránk látni, és néha azt mondani nekünk, hogy “Ugyan már!”, vagy viccesen elmesélni egy katasztrofális reggeli indulást esetleg vállat rántva túllenni magát egy dühítő momentumon…