Úszom a Balatonban. Egyedül. Pihenek. Végre magam mögött hagyhatom azt a sok dolgot, embert, feladatot, amelyekből annyira szeretnék már kikapcsolódni. Végre kikapcsolódom. Pihenek. Mondom pihenek! De nem pihenek, mert folyamatosan egy hangot hallok a fejemben. Egyet? Többet. 

– És akkor ő azt mondta…

– Kérem, értse meg, hogy a lánya…!

– Na és az milyen volt, amikor az a .. 

Beugranak képek, mondatok, pontosan azokról az emberekről, feladatokról és dolgokról, amit erre a tizenöt percre szeretnék magam mögött hagyni. Azt veszem észre, hogy nem is a Balatont látom, hanem szobákat, fejeket, épületeket. Hol vagyok most tulajdonképpen? Mi ez? Egy bábszínház van a fejemben! 

A hangok egyre csak mondják a magukét, megállíthatatlanul csevegnek, csicseregnek monológ folyamot hozva létre, a képek meg egyre csak ugrálnak a szemem előtt. 

– Hagyjátok azonnal abba! Én most a Balatonban pihenek! – szólnék rájuk, de ők csak nevetnek és gúnyolnak.

– Nem hagyjuk, nem hagyjuk! – és mondják tovább a magukét.

– És akkor ott, emlékszel, amikor ő azt mondta, te meg azt mondtad és akkor… – hirtelen az életem összes kellemetlen szereplője és pillanata megelevenedik, és ahogy rájuk gondolok, érzem, hogy ráncolom a homlokom és kezdek vaddisznóhoz hasonlítani. Az agyaraim is nőnek. 

De hát ennek a zsizsgésnek sosem lesz már vége, sosem lesz egy kis nyugalmam? 

– Elég ebből! – kiáltok magamban, de semmi hatása. Jól, van, akkor legalább írok belőletek egy blogbejegyzést. Így fog kezdődni, hogy: Úszom a Balatonban… Na ez jó, legalább jó lesz valamire. Fogalmazom a bejegyzést, de hát ez is egy hangos belső monológ, leállíthatatlan, a kezem úszik, én meg gondolatban a gépem előtt ülök. 

– Jaj, csak nehogy elfelejtsem mit is akarok írni! – mondja egy másik hang.

Ekkor eszembe jut a buddhista mondás, hogy “ahová mész, ott vagy”. Mármint, bárhová mész, magaddal viszed magadat, mint ahogy a menyét magával viszi a menyét. Ha a fejedben folyamatos zaj van és ugrálnak benne a képek, akkor ott leszel, ahol a fejed van. Szebb kifejezéssel az elméd. “The mind. The Monkey Mind.”