A napéjegyenlőség kapcsán arra gondoltunk, hogy a természet örökös változására hangolódva nézzük meg, hogyan jelenik meg bennünk az egyensúly.
Milyen érzés egyensúlyban lenni? Én akkor érzem magam egyensúlyban, amikor a felmerülő problémát viszonylag könnyedén meg tudom oldani, nem jelent túlzott megterhelést és nem ragadok bele. Jól érzem magam a bőrömben, és ebből a napi események nem tudnak kizökkenteni, vagy ha ki is zökkenek, hamar visszanyerem a jó érzésemet. Akkor tudok hosszabb ideig benne maradni ebben az állapotban, ha van elég energiám. Amint elkezdek lemerülni, borul az egyensúly és az apróbb dolgok is azonnal elefánt nagyságúra nőnek. Ilyenkor könnyebben meg is betegszem. Tehát ahhoz, hogy hosszabb ideig ne legyenek nagyobb megbillenéseim, figyelnem kell arra, hogy ne merüljön le az energiakészletem.
Szülőként azonban nemcsak magunkra figyelünk, hanem az egész család harmonikus működésére. A családi életünkben kész művészet a családtagok és a folytonos változások összehangolása. Ahol több gyermek van, ott még melósabb ez a harmonizálás: figyelmet fordítunk arra, hogy mindegyik gyermekünk fejlődjön a saját egyéni útján, alkalmazkodunk egymáshoz a családban és a családon kívül, az oviban, a suliban, a munkahelyen. Amikor a család egyik tagja kibillen, az hat a többiekre is. Nekünk szülőknek az egyensúlyban maradásnak különösen fontos szerepe van a gyermekeink fejlődésében. Amikor mi billenünk, általában billen az egész család, azonnal jeleznek a gyerekek. A kibillenésekből ugyanakkor tanulni is tudunk. Ha megbomlik az egyensúly, át tudjuk gondolni, hogy miből van túl sok, miből túl kevés. Kinek miből van hiánya, és mi terheli őt túl. Néha már egész apró változtatásokkal is vissza tudjuk állítani magunkat és a családi rendszert. Ahhoz, hogy a rendszer működjön töltekeznünk kell energiával. A felnőttek magukat, a szülők egymást és a gyerekeiket is. A gyerekeknek is kell, hogy legyen olyan tevékenységük, pihenésük, ami őket tölti.
Számomra az egyik fontos dolog, amely segít az egyensúlyom megtartásában, hogy hetente egy fél napot magammal és olyan dolgokkal töltök, amelyek inspirálnak, energetizálnak.
A másik segítségem, hogy szoktam készíteni egy rövidtávú és egy hosszútávú egyensúly- tervet. A rövidtávú 1-3 hónapra szól, a hosszú távú kb. fél évre.
A következő kérdéseket teszem fel magamnak:
Honnan töltődöm?
Mikor vagyok egyensúlyban?
Most ebből mi valósul meg?
Min kell változtatni ahhoz, hogy nagyobb egyensúlyra találjak?
Mi az első lépés (rövid távú terv)?
Melyek a további lépések, hogy hosszabb távon elérjem ezt a célt?
Mit tanulhatok a kibillenésből? Felismerek-e benne valamilyen mintázatot? Mire inspirál? Milyen változást indít el bennem?
Ha van kedvetek, próbáljátok ki, mert ha ezen kérdések megválaszolásán végigmentek, sikerülhet beiktatni valami új dolgot az életetekbe, ezáltal családotok energiafeltöltését is rendezitek.