– avagy mit tegyél (és mit NE), amikor a gyereked agya már csak a tételeket látja.
Érettségi. Az a szó, amitől a kamasz gyerek remegni kezd, te pedig azon gondolkozol: most akkor főzzek még egy adag levest, vagy inkább kávét főzzek magamnak, és csak csöndben imádkozzak?
Először is: nyugi. Neked is túl kell élned ezt. Igen, neki van a vizsga, de neked van a kamasz. Ez már önmagában egy stresszforrás.
Ez olyan, mintha minden nap azt kérdeznéd: „Szeretsz még?” – felesleges feszültség forrás. Bízz benne, hogy tanul. (Vagy legalábbis hogy megpróbálja.)
Ha nem tudsz segíteni a történelemhez, süss palacsintát. A palacsinta univerzális támogató eszköz. De a melegszendvics is működik. Vagy a csokis keksz. Vagy bármi, ami nem tétel.
Ha azt mondja, „holnap Newton második törvénye jön”, ne kérdezd meg, „és az az, amikor leesik az alma?” – csak bólogass bölcsen, és tálald a vacsorát.
Nem kell nagy monológokat tartanod. Egy „bízom benned”, „csak lazán”, vagy egy „büszke vagyok rád, akármi lesz is” többet ér, mint egy motivációs TED Talk.
Ha ingerült, csapkod, vagy úgy néz rád, mintha te lennél a vizsgabiztos – ne vedd magadra. Ez nem személyes. Csak túl sok a kémia (szó szerint).
Ha látod, hogy három napja nem mozdult ki a szobájából, vidd le sétálni, mint egy kiskutyát. Vagy csábítsd ki egy közös filmre. Együtt nevetni most is szuper gyógyír.
Egy kis sarok, ahol nincs kérdés, nincs zaj, csak egy jófajta pokróc és egy bögre tea. Ez lehet a menedéke – és talán a tiéd is.
Ceruza? Van. IGAZOLVÁNY? Megvan. Nápolyi a zsebbe? Megy. Te vagy a háttérben a NASA.
Az élet nem az érettségin múlik. Még ha most úgy is tűnik. A szeretet, támogatás, humor – ezek azok, amik igazán számítanak.