Ti is észrevettétek azt, hogy milyen lehangoló, amikor senki sem mosolyog a metróban?

Városi emberként szeretünk is panaszkodni, hogy nap, mint nap a sok szomorú arcot látjuk a tömegközlekedésen.

 

Szerencsére van megoldás. Legyünk mi az elsők! A mosoly ugyanis ragadós. Amikor pedig nem ragad át másra, legalább minket jobb kedvre derít. Próbáltad már? A pszichológia ezt a jelenséget “faciális feedback”-nek hívja. Kutatások szólnak arról, hogy amikor lazán mosolygunk, automatikusan jobb lesz a kedvünk.

 

Pár hosszan, lágyan kifújt levegővel lazítsuk el magunkat, engedjük el az arcizmainkat, vállunkat, mintha csak leolvadna rólunk a feszültség. Majd kezdjünk lazán, oldottan mosolyogni. Figyeljük meg milyen meleg, kellemes, szeretetteli érzetek keletkeznek bennünk. Küldjük el a mosolyt minden egyes testrészünkbe, minden egyes sejtünkbe!

 

Engedjük, hogy ez a meleg, boldog érzés átjárja az egész testünk!

A következő lépés, ami persze szabad választás, jó móka. Mosolyogjunk rá a körülöttünk lévő emberekre! Lehet lesznek, akik furán néznek vissza, de garantáltan lesznek olyanok is, akik mosollyal válaszolnak, ami felemelő, boldogító, vidám és kedves.

Vagy azt is el lehet határozni egyik reggel, hogy ma mindenkire kedvesen fogok mosolyogni, aki rám néz.