A pszichológusok régóta beszélnek a belső képekről. Biztos ezer helyről hallottátok már, hogy milyen másképp hatnak a gyerekekre a kívülről kapott képek, mesefilmek, filmek, reklámok, mint azok amelyeket ők maguk alkotnak meg a képzeletük segítségével.

Mostanság a gyerekek végképp elárasztódnak külső képekkel. A vizuális ingerek rendkívül intenzíven hatnak ránk. Ha látunk valamit, szinte olyan, mintha velünk történne. A külső képek felett nincs kontrollunk, tehát ha valami ijesztő és sok, beég a retinánkba. Ezeket a látványokat a gyerekeknek ugyanúgy fel kell tudniuk dolgozniuk, mint a többi életeseményt.

Ha túl sok van belőlük, nem jut idő a feldolgozásra. Ráadásul a praxisunkban is látjuk, hogy az a gyerek, aki túl sok képernyőt néz, akár képtelenné is válhat a saját fantázia tevékenységre, alkotásra. Ez azért rendkívül ártalmas, mert a fantáziajáték, a képzelőerő és az alkotó tevékenység mind szükséges a napi események, érzelmek feldolgozásához, s az erre való képesség növeli a rezilienciát, azaz a megküzdési képességünket.

A belső képek a külsőkkel szemben a mi hatáskörünkben állnak. Az olvasott mesét úgy képzeljük el, ahogy mi szeretnénk. Ez nemcsak fejleszti a saját agyunkat, kreativitásunkat, hanem véd is, mivel az ember jobban kontrollálja, hogy mennyire akarja pontosan elképzelni az olvasottakat és hallottakat. (Persze azért fontos az életkornak megfelelő tartalmakat olvasni, hallgatni).

Másrészt, ami még ennél is fontosabb, hogy amikor elképzelünk valamit, az agyunk úgy reagál, mintha az a dolog történne is velünk. Az elképzelt pozitív képek által keltett érzéseket is zsigeri szinten átéljük. Ezen több féle pszichoterápiás módszer is alapul. A képzelő erőnk tehát erőforrás, amellyel jó érzéseket tudunk teremteni a magunk számára. Ezt már a gyerekeknek is lehet tanítani.

A természetben tapasztalt külső képek egész másképp hatnak, mint bármilyen más kép. Nyugalmat, erőt, energiát, szépséget sugároznak. Amikor ezeket a képeket jól elraktározzuk, belsővé, azaz felidézhetővé tesszük, tudunk ezekhez a kellemes, feltöltő érzésekhez kapcsolódni.

Kalandra fel!

1. Keressetek magatoknak egy családi erőhelyet a természetben! Menjetek el egy szép helyre, ahol erdő, hegy, víz vagy egy olyan táj tárul elétek, amelyet nagyon szerettek. Amely számotokra megnyugvást, örömet, jó érzéseket hoz. Ez a hely, más, mint a többi. Az erőhelyen azt érzitek, hogy itt jó lenni.

2. Keressetek magatoknak egy helyet, üljetek le, és figyeljétek meg a tájat. Figyeljétek meg a formákat, színeket, hangokat, illatokat, hőmérsékeletet, a szellőt! Vegyetek észre legalább öt dolgot, amit elraktároztok.

3. Amikor hazaértek, készítsetek a tájról egy festményt, rajzot!

4. Este lefekvés előtt, akár együtt a gyerekekkel csukjátok be a szemeteket és idézzétek fel a tájat, a szépségét és a nyugalmát. Amikor erre a tájra gondoltok, garantált  a feltöltődés erővel és nyugalommal.

Próbáljátok ki!