Hogyan is működik ez az egyensúly?

Számomra úgy a legkönnyebb elképzelni, hogy az életünk olyan, mint egy nagy családi vitorlázás. A hajónkkal vitorlázunk a tengeren, ahol az időjárás változékony: néha nyugodt, csendes a tenger, néha pedig viharos. Ez tőlünk független. Sokszor kell megküzdenünk a körülményekkel. A kormánynál a szülők állnak, ők a legképzettebbek, ők látják a célt. A gyerekek a mancsaft, azaz akik segítenek – illetve, ha picik, akkor csak utaznak a fedélzeten. Az utazás hangulatát minden résztvevő meghatározza. Ha egy kiborul, borulhat mindenki más is a fedélzeten.

Amikor a hajó túlságosan megdől, át kell rendezni a dolgokat, máshova kell ülni, ahhoz, hogy újra biztonságos legyen. A gyerekek kibillenése hat a szülőkre, de mégis, a kapitány és a kormányosok azok, akik a leginkább meghatározzák a hangulatot, s ezek csakis a szülők lehetnek. Ha a hajó viharba keveredik, sok múlik azon, hogy a szülők hogyan reagálnak, mert a gyerekek biztonságérzetét az befolyásolja leginkább, hogy mit látnak a szüleiken. Ugyanakkor nekik is rugalmassá, ellenállóvá kell válniuk a viharokkal szemben, meg kell tanulniuk navigálni a nehéz helyzeteket, hogy majd ők is meg tudják állni a helyüket.

Természetesen nincs olyan, hogy tökéletes vitorlázás. Az egyensúly megtartása folyamatos igazítgatást, új iránytalálást igényel. Olyan sincs, hogy soha nem borul meg a hajónk, soha senki nem borul ki. A kérdés inkább az, hogy hogyan tudjuk minél inkább megtartani az egyensúlyt, és ha elvesztettük, hogyan találunk hozzá vissza.

Az elmúlt hónapokban ismét azt érezzük, hogy egyre viharosabb a tenger, egyre több a kihívás. Hallgatjuk a híreket, kapjuk a számlákat, nézzük az emelkedő árakat, aggódunk az iskolák helyzetéért. Ebben a helyzetben egyre nagyobb szükségünk van a navigációs tapasztalatunkra és a jó egyensúlyozásra.

Mit tehetünk mi felnőttek, ha megdől a hajó, érezzük, hogy megbillentünk?

Először is vegyük észre! Miből? Feszültek vagyunk, kiabálunk, túlfáradtunk, szorongunk, esetleg szomatikus tüneteink vannak. Ez azt jelenti, hogy elfáradtunk, túlterhelődtünk. Ilyenkor fontos átgondolni: Mi az, ami sok lett? Mik a kapaszkodóink, miben illetve kinek a segítségével tudunk mi biztonságérzetet, támogatást találni? Mik azok a tevékenységek, kikapcsolódási lehetőségek, amelyek töltenek? Mit kell változtatni nekünk illetve a családi működésen ahhoz, hogy erre lehetőség legyen? Hogyan tudunk támaszkodni a közösség erejére?

A gyerekeken is látjuk, hogy mikor billentek ki: nincs kedvük semmihez, reggel nagyon nehezen ébrednek, több a hiszti, nem fogadnak szót, fáradtak, túl sokat gépeznek vagy ülnek a tévé előtt. Ha ők lemerülnek, ők is a pihenésből illetve a szülőkkel töltött valós kapcsolódós, odafigyelős időkből tudnak töltődni. Ezeknek az idejét ha lehet, érdemes beiktatni a mindennapokba, találni hozzá heti ritmust is. A közös örömteli tevékenységek, beszélgetés, szöszmötölés, játszás, alkotás töltik leginkább a gyerekeket. Ők ezeken a tevékenységeken keresztül tudják feldolgozni az élményeiket, ez segít nekik abban, hogy jól aludjanak.

A szülőkkel való kapcsolat adja azt az érzelmi biztonságot, amelynek segítségével könnyebben tudják venni az akadályokat. Ezeket a témákat bővebben kifejtük majd a készülő videónkban, illetve szeretettel várunk a csoportjainkon is, ahol együtt tanulhatjuk a egyensúly megtalálását, megnyugvást, erőgyűjtést.