Itt a mulatozás ideje. A farsangi jelmezbe bújva, egy egészen más szerepet eljátszva közelebb kerülhetünk egy vágyott minőséghez.
Az egyik egyetemi tanárom, amikor csak tehette, elutazott a riói karneválra. Mindig mesélt a fergeteges hangulatról: teljes extázisban áramlik az utca, lüktet a zene, mindenki táncol, énekel, mulatozik. Persze a tanárom a módosult tudatállapotok nagy szakértője volt, így arról is mesélt, hogy a fergeteges karneváli hangulat milyen különleges tapasztalásokhoz juttatja az elmét.
Jómagam is nagyon szerettem a farsangi mulatozást és mindig beöltöztem valaminek. Azért is szeretem nagyon a gyermekpszichodráma foglalkozásokat a munkámban, mert ott is beöltözünk a gyerekekkel együtt és a csodavilágot megélve szintén módosult tudatállapotba, a felszabadult játék állapotába kerülünk.
Kedves szülőtársaim! Ti jártatok már úgy, hogy a gyerkőc kitalálta a farsangi jelmezét, majd két éjszakányi varrás, készülés, nemalvás után – nem tudni mi ütött belé –, nem volt hajlandó az oviban vagy a suliban felvenni az éppen időben elkészült jelmezt? Vagy, hogy az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy mégsem tündérkirálykisasszony lesz, hanem krumplis-zsák?
A szülőség már csak ilyen. Energiát, fáradságot nem kímélve, önmagunkat felülmúlva teszünk, szervezünk, készítünk, varrunk. Aztán a csemeténk vagy “meghálálja” a sok gondoskodást és felveszi azt a jelmezt, vagy nem. Jó esetben örül és boldog, de fogalma sincs, hogy mekkora háttérmunkába került ez az élmény. De az is előfordulhat, hogy nem veszi fel, mert mégsem tetszik, vagy nem készült még fel arra, hogy megmutassa magát benne. Néha azt érezhetjük, “mi értelme ennek a sok erőfeszítésnek”? Szerencsére az önzetlenül elkészített farsangi jelmez bármikor elővehető és remekül tudják használni a gyerekek a szerepjátékokban. Sose bánjátok, ha a farsangi ünnepségen mégis inkább a a szokásos csíkos pulicsjában ül, a lényeg, hogy otthon billegeti magát a jelmezben és átélheti a hőn áhított karaktert. Szerencsés az a gyerek, akinek vannak vágyai és van választása.
A jelmez elkészülésével a szülők így is, úgy is győztek! Kreativitásuk kibontakozhatott, átélhették a gyermeki örömöt és hogy nincsen olyan kihívás, amelyet le ne tudnának győzni. Ha nem készítettek jelmezt, akkor pedig nyertek legalább két éjszakát és megspóroltak maguknak némi küzdelmet és izgulást! Minden esetre az a sok szeretet és energia, amit nap mint nap beleteszünk a gyermekeinkbe, nem megy kárba. Minden, amit teszünk, beépül, megtérül majd egyszer, mint ahogy a kis gyümölcsfákat is locsoljuk, metszegetjük, nevelgetjük, hogy majd, ha eljön az ideje, meghozzák gyümölcseiket.
